Erre a kérdésre nem lehet egy mondatban válaszolni.

Aki volt már bármilyen egyesület, szövetség vagy civil szerveződés tagja, ahová egyébként önként csatlakozott, az pontosan tudja, hogy a szervezet együtt (!), közös akarattal tevékenykedik a szervezet tagjai által közösen meghatározott célok és a folyamatos fejlődés érdekében.

Egy ilyen közösségben sem az „én, az enyém”, hanem a „Mi és a Miénk” a fontos. Ha ez nincs, akkor az valójában nem egyesület és nem szövetség.

Egy sportszervezetnél különösen fontos a “Mi” szerepe. Csak együtt, közösen lehet sikereket elérni és folyamatosan fejlődni. Ez a fejlődés nagyon egyszerűen mérhető. Ha az aktív sportolók száma évről évre folyamatosan növekszik és a csapatok egyre magasabb osztályban szerepelnek, akkor biztosan kijelenthetjük, hogy az egyesület fejlődik.

A létszám növekedése egyértelműen függ a csapatok minőségétől is. Nem nehéz belátni, hogy sokkal ínycsiklandóbb egy fiatal számára az az egyesület, ahol a felnőtt csapat a Nemzeti Bajnokságban játszik, hiszen azonnal látja, hogy hova juthat el megfelelő munkával és kitartással úgy, hogy nem kell más egyesülethez, más csapathoz csatlakoznia.

Miért akarnak sokan az FC Barcelona utánpótlásában kezdeni? Mert tudják, ha beletesznek apait-anyait, akkor a nagycsapatban focizhatnak Messivel. Ez azért elég jó motiváció.

Senki se gondolja azt, hogy ez az elvárás nem jelenik meg a hazai sportéletben, hiszen ez az alapvető motiváció minden sportolónál.

A MISI SC kézilabda szakosztályának 5 éves történelmében volt már majdnem NB1/B feljutás, majd többször NBII indulási lehetőség, de végül mindig a megyei bajnokságban kötött ki a felnőtt csapat.

Sokszor írtunk már arról, hogy ezek a srácok mennyi alkalommal bizonyították már a serdülő, majd az IFI és a felnőtt korosztályban is, hogy megérdemelnék a magasabb osztályban történő szereplés lehetőségét, de nem kapták meg az esélyt se. Azon túl, hogy ez önmagában rombolja a motivációt, megkérdőjelezi azt is, hogy az egyesület valójában akar-e fejlődni.

A gyakorlat szerint egyszerű tény , hogy azok az egyesületek, amelyek nem törekednek a fejlődésre, a feljutásra, akiknek nincsenek céljaik, azok egyszer csak eltűnnek.

Az idei szezon kurta-furcsa befejezése kiütötte a megszokott kieső-feljutó rendszert, és lett egy „kihalásos” módszer, ahol a MISI SC-nek mégis van legalább matematikai esélye a feljutásra.

A járvány miatti gazdasági káosz megjelenik az NB1, az NB1/B és az NBII összes csapatánál. Bár már kezd alakulni, de még nagy mértékben képlékeny sok csapatnál, hogy melyik bajnokságban indul vagy éppen elindul-e. Át fog alakulni a játékosállomány is. Nagyobb szerepet kapnak az olcsó vagy kvázi “ingyenes” saját nevelésű és fiatal játékosok.

Egy ilyen környezetben bármi megtörténhet.

Visszatérve a címben feltett kérdésre, azért van felhajtás, mert az egyesület tagjai azt szeretnék, hogy legalább az esély, még ha halvány is, elérhető legyen az egyesület felnőtt csapata számára. A szakosztályvezető ezt nem akarja.

Mi pedig azt szeretnénk tudni, hogy mások hogyan gondolkoznak erről és akarják-e azt, hogy előrébb lépjen a helyi férfi kézilabda csapat és vele az egyesület is.

Nem titok a mi véleményünk se. Mi azt akarjuk, hogy Miskolcnak legyen a Nemzeti Bajnokságban küzdő felnőtt férfi csapata.

Ha Te is ezt akarod, akkor szavazz ennek megfelelően!