Mi lesz veled Miskolci kézilabda?

Ez a cikk nem lesz rövid, inkább hosszú, de ha már ide klikkeltél, kérlek adj annyi tiszteletet a kézilabdának, hogy rászánod életed néhány percét a végig olvasására.

Akik nézik a cikkeinket, azok tudják, hogy elsősorban a férfi kézilabdára, azon belül is a Miskolci VSI SC IFI és az abból felépülő Felnőtt csapatára fókuszálunk.

Ennek alapvetően az az oka, hogy ez a két csapat áll legközelebb ahhoz, hogy visszahozhassa városunkba a kézilabda élmezőnyét. A Miskolci VSI SC az az egyesület, amely eléggé felkészült ahhoz, hogy ezt az álmot valóra váltsa, Persze nem egyedül.

Itt akár be is fejezhetnénk, hiszen szuper, hogy jó irányba haladunk, puszi mindenkinek, nincs miért aggódni.

Sajnos ez nem így van, mert olyan helyzet kezd kialakulni, ami mellett nem fogunk elmenni szó nélkül, nem fogjuk hagyni, hogy elvegyék az álmainkat, romba döntsék hitünket olyan folyamatok, amelyek egyének érdekeit szolgálják és nem a helyi kézilabda építését, fejlesztését, hanem annak kizsigerelését tűzték ki célul.

Ez így elég drámai, de sajnos ez a mai valóság.

Az elmúlt években több komolyabb problémával kellett szembenézni a sportágnak. A helyi utánpótlási centrum anyagi gondokkal küzdött és nem volt képes fenntartani a kézilabda szakosztályát. Szerencsére az MVSC átvette a lányokat, a Miskolci VSI SC pedig a fiúkat, így nem tűnt a feledés homályába a Miskolci kézilabda.

Nehéz időszak volt, mivel szinte az alapoktól kellett újraépíteni a képzési rendszert és ha buktatókkal is, de végül sikerült nem csak szakmailag, de gazdaságilag is stabilizálni a helyzetet.

A Miskolci VSI SC fejlődése azóta is töretlen. Jelentős eredményeket értek el az utánpótlás nevelésben. 2017-ben bekerültek az Országos Serdülő Bajnokság döntőjébe, ahol nagyszerűen megállták a helyüket. A 2017/2018 szezonban az IFI III. csoportban alkottak maradandót. Jelenleg ugyanebben a csoportban vezetik a tabellát.

Erre az IFI csapatra épül a Felnőtt csapat is, amely annak ellenére ér el egyre jobb teljesítményt, hogy a csapat „felnőtt” tagjai nem nagyon tudnak együtt készülni a srácokkal.

Ez a csapat lehet a jövő, az út ahhoz, hogy Miskolcon újra élvonalbeli kézilabda csapat legyen, méghozzá saját jogon, saját nevelésből, nem innen-onnan, akár külföldről összevásárolva.

Tisztában van ezzel Miskolc város Önkormányzata is. Tart az egyeztetés a Város sportért felelős szakembereivel arról, hogyan lehet a célt a leghatékonyabban elérni. Az erők egy irányba hatnak, minden adott a sikerhez, mégis akad egy igen komoly bökkenő!

Úgy tűnik vannak olyanok, akik ezt nem akarják. Olyanok, akik magukat a kézilabda szerelmeseinek, alázatos szolgáinak vallják, mégis kereket akasztanak és tönkre akarják tenni azt, amiért mások már sok év óta küzdenek.

Minden sporttal egy kicsit is foglalkozó személy tudja, hogy egy egyesület jövőjét az utánpótlás nevelés jelenti. Ha ezen a területen problémákba ütközik, vagy valaki/valakik elkezdik azt rombolni, akkor azok a jövőjüket veszélyeztetik.

Sajnos azt látjuk, hogy városunkban bizony el kezdett mozgolódni egy olyan érdekcsoport, amely a jelenleg jól működő és eredményes egyesületeket szeretné szétrobbantani, mindezt a Borsod Megyei Kézilabda Szövetség (BOMKSZ) és a megyei szakfelügyelőjének hathatós segítségével.

Erős szavak ezek, de kis olvasással a további sorok rávilágítanak a helyzet visszásságaira, a szakmai és etikai hibákra és arra is, hogy néhány embernek mennyivel fontosabb az egyéni, mint a csoport érdeke, amiért hajlandóak a szabályokat is áthágni.

Sokan nem tudják, de a Magyar Kézilabda Szövetségen (MKSZ) belül 2018-ban jelentős változások történtek, amelyek szinte minden megyében előremutatóak és sikeresek voltak. Borsod megyében nem annyira.

A BOMKSZ személyi összetétele átalakult. Ez persze nem lehetne gond, hiszen a változások lehetnek jók is. Néha nem árt egy kis módosítás, frissítés.

A BOMKSZ új vezetése neki is ugrott a változtatásoknak. Régi, nagy tapasztalattal rendelkező szakembereket szorított háttérbe és elindította saját projektjeit. A kitörési pontot abban látták, ha újra szervezik a megyei bajnokságokat. Volt erre igény az egyesületek részéről is, mégsem jelentkezett annyi csapat, ami a normális indítást megalapozta volna.

A Megyei Férfi Bajnokságot önerőből, borsodi csapatokkal nem tudta elindítani a BOMKSZ, ezért szükség volt a Heves Megyei Kézilabda Szövetséggel történő együttműködésre. Ez önmagában egy jó dolog lehetne, hiszen Heves megyében jó kézit csinálnak, ezért jó csapatokkal egy jó bajnokságot lehet összehozni. Mégis majdnem sikerült elrontani.

Nem véletlen mondás az, hogy közös lónak túros a háta. A közös szervezés megbukott. A versenykiírás, amelyet a BOMKSZ vállalt magára, ezer sebből vérzett, a felelősségi körök nem voltak tiszták, ahogy a szabályok és kötelezettségek se. A versenyengedélyek kiadása során még a saját szabályaikat se tartották be, a versenyszervezés és irányítás teljesen kihullott a kezükből.

Csak azért, hogy biztosan értse is az olvasó: úgy zajlott egy bajnokság, hogy a csapatok nem tudták, hogy kivel, mikor és hol fognak játszani, annak a költségét kinek kell fedezni. Nem túl szép állapot, amely egyik csapatot sem érintette pozitívan. Megbolygatta a felkészülést és a fejlesztést, amely alaposan megzavarta a Miskolci VSI SC folyamatait is.

A Heves megyei szövetség szerencsére megunta a helyzetet és átvette a bajnokság szervezését. Piros pont nekik, szakmai bukfenc a BOMKSZ-nek.

A Megyei Női Felnőtt bajnokság szervezése sem alakult ideálisan. Kevés volt a jelentkező, ezért egy eleinte igen furcsa, majd bosszantó folyamatot kezdett el támogatni a BOMKSZ, amely növelte ugyan a csapatlétszámot, de már rövid távon közvetlen kárt okozott több egyesületnek.

Ez a folyamat 2018 augusztusában, a megyei szakfelügyelő aktív részvételével és a BOMKSZ tudtával indult el. Annyi történt, hogy a szakfelügyelő a befolyását felhasználva, hamis képet festve a valóságról, az arra fogékony játékosokat átirányította a Keleti Harcosok – East Fighters Sportegyesület addig nem létező kézilabda szakosztályába. Ez az egyesület nem Borsod megyében, hanem egy kicsit távolabb, Hajdúböszörményben székel.

Hát ez azért nem vicces.

Azok, akiknek a megyén belüli egyesületek erősítése lenne a feladata, azok éppen rombolnak. Létrehoztak egy olyan, az egyéni érdekeiket szolgáló szakosztályt, amelynek a gazdasági és szakmai stabilitása erősen megkérdőjelezhető. Az a megyei szövetség, akinek az lenne a dolga, hogy felügyelje, irányítsa és erősítse a kézilabda helyzetét a megyében, aktívan hozzájárult ehhez, nem mérte fel a veszélyeket, hanem mindenféle ellenőrzés nélkül elfogadta a tagfelvételi kérelmüket és kiadta a versenyengedélyeket is, több esetben a versenykiírással ellentétesen. Végül is minek betartani a szabályokat?

Az olvasóban felmerülhet, hogy és akkor mi van? Létrejött egy másik egyesület, kialakulhat egy egészséges verseny is, ami segíthet a fejlesztésekben. Igen, akár jó is lehetett volna, de mit jelentett ez valójában?

A Keleti Harcosok négy korcsoportban indított csapatot: FU10, FU11, FU13 és BAZ Megyei Női Felnőtt. A csapatok részben a Miskolci VSI SC és a Bőcs KSC elcsábított játékosaiból áll.

Ennek elsődleges hatása a Miskolci VSI SC esetében az, hogy a FU11/13/15 korosztályokban nem tudott csapatot indítani elvárt létszámmal, bár még a nyár elején ez adott volt. Mivel a szabályok egyértelműek és a Miskolci VSI SC be is tartja azokat, nem vállalta be, hogy az előírtnál kevesebb létszámmal lépjen pályára, ezért a játékosokat más korosztályokba volt kénytelen átsorolni. Ez egyértelmű veszteség.

De nézzük az eredményeket, hiszen előfordulhat, hogy még ezzel együtt is jobban járt a kézilabda.

Azt gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás.

  • FU10: nem látni mozgást, nem tudni mi történik a csapattal, nem tudni hányan vannak és milyen fejlettségi szinten játszanak, de azt már hallani, hogy megint más csapatokból akarnak elhalászni játékosokat annak érdekében, hogy növeljék a létszámot.
  • FU11: 6 mérkőzésen vettek részt eddig, amiből 5 vereség és 1 döntetlen született. 106 kapott és 32 szerzett gól. Viszont a 6 mérkőzésből négyben nem volt meg a minimális létszám sem. Nehezen érthető, hogy a 17 leigazolt játékosból miért csak hatan járnak rendszeresen mérkőzésekre. Ezért kár volt szétrombolni a Miskolci VSI SC FU11-es korosztályát.
  • FU13: 11 igazolt játékos, ami rettentően kevés. Nem is véletlen, hogy csak 8 játékossal lépnek pályára és persze az sem, hogy 7 mérkőzésből hatot elvesztettek és csak egyet nyertek, azt is a leggyengébb csapattal szemben. 193 kapott és 96 szerzett gól. Nem túl jó arány.
  • BAZ Megyei Női Felnőtt: 21 igazolt játékos, amiből 6 sose játszott. Eddig 7 mérkőzést játszottak, mindet elvesztették. Ebből kettőn a szükséges létszám sem volt meg. És most tessék megkapaszkodni: 380, azaz átlag 55 (!!!!!!!!!) gólt kapott és összesen csak 55 gólt szerzett a csapat. Ez szakmailag nem indokolható. hacsak azzal nem, hogy ez a csapat kellett ahhoz, hogy a BOMKSZ elindíthassa a Megyei Női Felnőtt bajnokságát.

Ha rátekintünk az eredményekre jogosan vetődik fel a kérdés: átgondolt, megalapozott döntés volt szétrobbantani már működő, eredményes csapatokat azért, hogy egy olyan egyesületet támogassanak, amelynek a teljesítménye finoman szólva is elhanyagolható és legtöbbször a minimum létszámmal sem tudnak kiállni? Nyilván nem.

Akkor mégis hogyan történhetett ez meg?

A BOMKSZ-nek kapóra jöttek a “Harcosok”, mert az ő indulásuk kellett a Megyei Női Felnőtt Bajnoksághoz. Elmondhatták azt is, hogy a regnálásuk rövid ideje alatt már új 4 csapatot integráltak a megyei keretbe. Hogy emellett be kell vállalni, hogy fiú csapatokat szétszednek? Bevállalták, elvégre, ha kapnak, akkor adni is kell, mindegy mi az ára.

A „minden mindegy, csak legyen létszám” elvének köszönhető az is, hogy a “Harcosok” Női Felnőtt csapatában találunk 11 éves aktív játékost is.

Értik, felnőtt 11 éves!

És felnőtt 12 meg 13 évesek.

De komolyan. Képzeljék el maguk előtt, amikor egy 150 cm-es, 40 kilós hölgy rátör a 180 cm-es és 70 kilós védőre. Ez nagyon nincs a helyén.

Milyen szakember az, aki 11 évesnek ad ki felnőtt bajnokságba játékengedélyt?

Milyen szakfelügyelő az, aki ezt támogatja, ne adj isten szervezi?

Milyen egyesület az, amely 11 évest enged pályára felnőttekkel szemben?

Ki vállalja majd a felelősséget, ha megsérül? Az egyesület? A szövetség? Vagy a szülő, aki ezt engedi?

A BOMKSZ 8 olyan 11-14 év közötti játékosnak adott ki játékengedélyt, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne egy felnőtt bajnokságban, nem csak szakmai szempontok, de a szabályok alapján se.

Miről szól ez az egész? Nyilván a pénzről. Senki se gondolja azt, hogy e mögött bármilyen szakmailag indokolható érv van. Kell a TAO, ahhoz meg kell a létszám. Ők így oldják meg. Okosba.

És az anomáliáknak itt még közel sincs vége.

Nem elég, hogy ez a csapat csúnyán belerondított jól működő egyesületek életébe, képesek még fokozni.

A napokban a Facebook-on megjelent egy Miskolci Kézilabda Akadémia nevű társulat, amely kézilabda játékos torbozót tart. Azt sugallják, hogy ők a top ultra kategória, ők képviselik a szakmát, hiszen ők az AKADÉMIA. Nem tudom, hogy bárkivel egyeztettek-e az ügyben, kértek-e rá engedélyt vagy támogatást, de azt gondolom, hogy ez az esemény a BOMKSZ tudta nélkül nehezen jöhetett volna létre.

Nem kell Sherlock Holmes-nak lenni ahhoz, hogy feltűnjön az az aprócskának nem nevezhető információ morzsa – elvégre le is írták – hogy a Miskolci Kézilabda Akadémia tagjai megegyeznek a Keleti Harcosok – East Fighters Sportegyesület kézilabda szakosztályának edzőivel és vezetőivel.

Szóval azok, akik 11 éves lányt küldenek pályára egy felnőtt mérkőzésen fittyet hányva a józan észre és a szabályokra, akik 4 korosztályban 20 mérkőzésből 13-ban nem megfelelő létszámmal állnak ki, akik ebből a 20 mérkőzésből csak egy nyert és egy döntetlen mérkőzést tudnak felmutatni, ráadásul -496-os gólaránnyal, és akik láthatóan szétrombolnák a Miskolci kézilabdát, azok már Akadémiásat is játszanának.

Nem vicces és ráadásul jogszerűtlen is.

„Kézilabda Akadémia” senki nem lehet az MKSZ engedélye nélkül. Ilyen engedélyről nem tudunk. Az eredményeiket látva nem is fűződik ehhez semmilyen szakmai érdek.

„Miskolci Kézilabda” sem lehet, mert ez a név már foglalt. Újat kellene keresni, nehogy jogi herce-hurca legyen a vége. A  Keleti Harcosok Kézilabda vagy a Hajdúböszörményi Kézilabda tükrözné a valóságot, de az utóbbi esetében szerintem Hajdúböszörmény kaszát-kapát ragadna, szóval csak óvatosan.

Ráadásul a „Miskolci Kézilabda Akadémia” elnevezéshez az MKSZ-en kívül még Miskolc város engedélyével, jóváhagyásával is rendelkezni kellene, de a forrásaink biztosítottak arról, hogy ilyen engedély nincs és figyelembe véve a körülményeket kicsi az esélye, hogy megadnák, különös tekintettel arra, hogy a kezdeményezés mögötti egyesület Hajdúböszörményi.

Szóval még el sem indult ez a valami, de már a neve sem áll jól és akkor még a hátteréről nem is beszéltünk.

Lassan vége, már csak pár sor.

A cikk elején jeleztem, hogy a siker lerombolója legtöbbször az egyéni érdek csoportérdekek elé helyezése. Ezt látjuk most is.

Az egyének a saját húsukat sütögetnék, magasról pottyantanak arra, hogy mi lenne a kötelességük a csoporttal szemben. Nem érdeklik őket a szabályok, az etika. Rombolnak, de nem építenek. Számukra nem a kézilabda fejlesztése a cél, hanem az, hogy minél nagyobbat szakíthassanak a TAO keretből. Ehhez létszám kell. Ha így, hát így. Nem érdekli őket, hogy amit elvesznek, annak máshol sokkal jobb helye lenne.

Biztos, hogy ez kell ennek a városnak és a kézilabdának? Nem hinném.

Összefogásra, támogatásra van szükség ahhoz, hogy a Miskolci kézilabdát az őt megillető helyére emeljük. Ebbe egyszerűen nem fér bele az egyéni érdekek miatti széthúzás, züllesztés.

Ha úgy gondolják ezek a szakemberek, hogy ők tényleg tenni akarnak a helyi kézilabda fejlesztéséért, akkor azt eddig és ezután is megtehetik olyan stabil környezetben, amely biztosítja a megfelelő feltételeket a siker érdekében. Ennek eléréséhez nem volt szükség rombolásra, elég lett volna csatlakozni és akkor most egy örömteli bejegyzést írhattam volna, sokkal rövidebben.

Nagyot fejlődött a Miskolci VSI SC II. IFI csapata!

IMG_1510

Miskolci VSI SC II. – Alsózsolcai KSC

62 – 18

Időpont: 2018.11.19.

Helyszín: Herman Gimnázium Sportcsarnok Miskolc

Miskolci VSI SC II. – Szalézi DSE Kazincbarcika

21 – 32

Időpont: 2018.11.26.

Helyszín: Herman Gimnázium Sportcsarnok Miskolc

Két mérkőzés, két eredmény, győzelem után vereség, mégis egyértelmű, komoly fejlődés.

Nem fogunk komoly, statisztika alapú elemzésbe bocsátkozni a Miskolci VSI SC II. csapatának értékelése során, aminek több oka is van.  Nem azért, mert nem tehetnénk meg, hanem azért, mert nem lenne tisztességes a csapattal szemben.

Egy komolyabb statisztika csak a számokat látja. Azt feltételezi, hogy a csapat, a játékos a megfelelő helyen és a megfelelő időben, a helyén küzd egy bajnokságban. A statisztika utálja a változókat és gyűlöli azt is, ha egy alapvető adat, amely az értékelés alapja, nincs a helyén.

A Miskolci VSI SC II. lényegében nincs a helyén. A játékosok nem a saját korosztályukban, az U15-ben játszanak, hanem egy kényszer szülte IFI III. Kelet bajnokságban, aminek őszintén szólva megkérdőjelezhető a létjogosultsága is.

Ebben a bajnokságban szerepel a Sárospataki TC, akinek kisujjgyakorlat a bajnokság. Ennél sokkal erősebb csoportban kellene játszania.

Ugyanez vonatkozik a Szalézi DSE Kazincbarcikára is, akin egyértelműen látható, hogy visszaveti az, hogy ebben a bajnokságban szerepel.

A Hajdúszoboszlói KSKE is simán beférne egy erősebb bajnokságba.

A csoport másik felében szerepel az állandó létszámgondokkal szereplő Bőcs és az az Alsózsolcai KSC, aki -443 (!!!!!) gólkülönbséggel a sereghajtó.

Szóval a csoport első felének egy komolyabb résztvevős csoportban kellene szerepelnie, a másik felének meg nagyon nagy jóindulattal egy Megyei IFI bajnokságban. Hogy miért alakult ez így, kinek vagy kiknek az egyéni érdeke fűződött ahhoz, hogy egy ilyen felemás csoport létrejöjjön, ami közel sem előremutató, azt egy következő cikkben kivesézzük. Akit érdekel a téma, dörzsölheti a kezeit, mert biztosan állíthatom, hogy néhányan emlegetni fogják a felmenőimet és nem barátságból.

De térjünk vissza a Miskolci VSI SC II. teljesítményéhez. A fenti sorokból kitűnik, hogy szinte lehetetlen küldetést vállaltak az indulással. Reális esélyük a győzelemre csak Alsózsolcával szemben volt, amit eddig abszolváltak is, de a többiektől nem nagyon számíthattak kegyelemre. Az se segített a csapaton, hogy az elmúlt években nem a harcra, a győzelemre vagy a jó játékra készítette fel őket az edzőjük, hanem a vegetációra. Figurák, stabil passzok, a játék megértése, átlátása? Ez még álomszinten se jelent meg.

Visszanézve azokat a videókat, amelyek az U14 bajnokságban produkált teljesítményüket örökítették meg, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kézilabdás életük legnagyobb adománya az volt, hogy új kezekbe került a fejlesztésük. Nyilván most csuklik anyukám, de a tények ettől még makacs dolgok. A srácok egyszerűen rosszul játszottak, de a legdurvább mégis az, hogy most, amikor végre meglátták a fényt az alagút végén, akkor kellett rádöbbenniük, hogy ezek bizony elvesztegetett évek voltak.

A változás nem megy egyik napról a másikra. Rossz beidegződéseket, hibás mozgásokat kell levetkőzniük. Az egyénieskedésből át kell térniük a csapatjátékra. Látniuk kell egy olyan pályán, ahol eddig be volt kötve a szemük. Ezek önmagukban is olyan nehézségek, amelyeken a saját korosztályukban is nehéz változtatni, nemhogy egy magasabb korcsoportban. Nem irigylem őket. Ennyi pofon után általában megtörnek a felnőttek is, de úgy látom, hogy a srácok állják a sarat. Az új éra 3 hónapja alatt nagyon sokat fejlődtek, amit most bizonyítottak is.

Az elmúlt mérkőzéseken voltak jó és rossz játékaik. Meg-megvillantak, de még nem láttam azt, hogy egyben lennének. Javultak, eredményesebbek lettek, de még nagyon gyerekcipőben járt a kivitelezés. Sokszor szakadt el a cérna, nem volt mindenki fegyelmezett, de az Alsózsolca elleni mérkőzésen gyökeresen megváltozott a helyzet. Nagyon durván elverték őket.

Az olvasó persze joggal gondolhatja, hogy ez volt a minimum elvárás és ebben némileg igaza is van, de érdemes figyelni nemcsak az eredményre, hanem a kivitelezésre is.

Végigmentek a figurák. Betöréseket, átlövéseket láttunk, amelyek tervezettek voltak. Harcoltak az elvesztett labdákért, tolták, nyomták, hajtották egymást. Minőségi ugrás volt a játékuk. Persze lehetett volna jobb és szebb, lehetett volna komolyabb a támadási és a védekezési hatékonyságuk is, de lássuk be, a bányász béka feneke alól indultak. Ahhoz képest ez már nagyon komoly fejlődés volt.

A mai, Szalézi elleni mérkőzés előtt azt latolgattuk, hogy mekkora lesz a zakó. A Szalézi nagyon jó tud lenni, mellette a Miskolc II. srácok teljesen esélytelenek voltak. 20 és 30 közé saccoltuk a gólkülönbséget. Az álom verzió az edzőjük részéről érkezett, aki 20 feletti gólszerzést és 10-es gólkülönbséget jósolt. Én megmosolyogtam, de mint a tények is mutatják, alaposan alábecsültem srácokat.

Nehezen indult a meccs, a Szalézi gyorsan meglépett, a MISI II. még egy kicsit bent maradt az öltözőben, az első gólt a 11. percben szerezték. Lassan melegedtek be. A Szalézi 8 góllal meglógott, de MISI II. nem esett össze. Csinálták a dolgukat, nem hisztiztek és szépen lassan zárkóztak fel. A félidő 9-13.

A második félidő jobban indult a Szalézinak, megint megléptek egy kicsit, egészen a 39. percig, amikor a MISI II. megint elkezdett felzárkózni. A Szalézinál hibák, a MISI II.-nél gólok születtek. És eljött az a pont, amikor már csak két góllal vezetett a Szalézi. Azt hiszem erre nem számított senki, de innen már bármit elhittünk volna.

Sajnos a Szalézi összekapta magát és elkezdett játszani. Felkeményedtek, fegyelmezettebb játékkal, betartva az edzői utasításokat, hozták a valós formájukat. Az utolsó negyedben 11 gólt szereztek, amíg a MISI II. csak hármat, amivel beállt a 21-32 végeredmény.

Szó se róla, a MISI II. elfogyott erőben az utolsó negyedre. Gyakorlatilag minimális cserével vitték végig a mérkőzést, dicsérendő, hogy eddig is bírták a sokkal magasabb, nagyobb és erősebb Szalézival szemben.

A vereség ellenére a MISI II. nagyon jól játszott. Kifejezetten jól csinálták meg a figuráikat, 9-ről, 10-ről indítottak átlövéseket, sokszor sikerrel. Talpról, test mellől szereztek gólokat, sok betörést és egész jó helyzetfelismerést láttunk tőlük. Védekezésben magukhoz képest jobbak voltak, de itt azért van még mit fejleszteni. A kapuban viszont újra minőségi javulást láthattunk. A kapus védett, nemcsak elakadtak benne a lövések. Abszolút piros pont.

Dacára az eredménynek, a srácok sokkal jobban játszottak, mint Alsózsolca ellen.

Egy ilyen mérkőzés után, ahol gyakorlatilag az álom elvárást hozták a srácok, érdemes elgondolkozni azon, hogy mi lett volna, ha nem vesztegetik el azokat az éveket. Akkor most szétkapják a Szalézit, mint Floki a lábtörlőt. De csak most kelnek fel a Csipkerózsika álmukból, így csak igen csúnyán beleharaptak az ellenfélbe, jelezve, hogy vigyázz, most már mi jövünk!

Kíváncsi vagyok, hogy a téli mérkőzés szünetben hogyan tudnak tovább fejlődni. Biztos vagyok abban, hogy képesek lesznek arra, hogy jobban odapörköljenek az erősebbeknek. Leginkább most már rajtuk múlik, hogy meddig jutnak. A lehetőségek és körülmények megfelelőek, minden adott ahhoz, hogy jobbá váljanak.

Reméljük, hogy mindenki azon lesz, hogy sikerüljön ez nekik és az a néhány ellenség, aki éppen lerombolni akarja a munkájukat, majd szépen eltűnik a süllyesztőben.

 

Egy újabb győztes forduló! Élen a Miskolci VSI SC I. IFI csapata!

vlcsnap-2018-11-23-21h39m04s692

Miskolci VSI SC I. – Nádudvari ASK-PKE

37 – 24

Időpont: 2018.11.22.

Helyszín: Herman Gimnázium Sportcsarnok Miskolc

 

Egy viszonylag könnyed mérkőzésen nyert a Miskolci VSI I. csapata.

A vendég Nádudvar hiányos csapattal érkezett, a leggólerősebb játékosukat is kénytelenek voltak otthon hagyni, ami nagyon komoly hátrány. Ez meglátszott a játékukban is, hiszen átlövő nélkül nehéz legyőzni Miskolcot. Küzdöttek, hajtottak, de nem tudtak felülkerekedni a Miskolci srácokon.

A Miskolc játékát nem könnyű értékelni. Erőlködés nélkül, 13 góllal nyertek. Ez szép dolog, de…….

A szezon második legrosszabb hatékonyságát (54%) sikerült elérni. 15 ziccer és 13 kapura lövés maradt ki. Kimaradt két hetes is, de szerencsére a kipattanót sikerült megszerezni és gól elérni. Ezek a számok nem túl fényesek, önmagukban rosszabbak, mint az eddigiek, az összkép mégis jobb, mint az előző mérkőzéseken.

Ez ugyan egy furcsa ellentmondás, de nem nehéz feloldani. Az előző mérkőzéseken a csapat hozta a győzelmeket, de ez nem a tökéletes kivitelezésnek volt köszönhető. Nem mentek végig a figurák, túl sok volt az egyéni kivitelezés, sokszor sikertelenül. Leginkább középen próbáltak eredményt elérni, de csak felemás sikerrel és jó sok kapott pofonnal. Egy jó védelemmel szemben nem ez a nyerő kombináció.

Ezen a mérkőzésen változott a felállás. Középről a két szél felé nyitottak a játékban. Befejezték a figurákat és nem törték össze magukat se, ráadásul mindenkinek osztottak úgy labdát, hogy gólt is szerezzen. Támadás során nem halászott el tőlük labdát az ellenfél, ami szintén fejlődés. Ezek jó dolgok, látszik a fejlesztés eredménye, de még csiszolni kell a befejezésen, mert az még nem kerek. A ziccereket ki kell használni.

A védekezés jó volt, növekedett a faultok és a labdaszerzések száma. Egy technikai hiba miatt két percig csak 3 mezőnyjátékossal védekeztek a srácok mégis csak egy gólt kaptak. Ez is komoly fegyvertény.

Összességében ezek a pozitívumok többet nyomnak a latba, mint a kihagyott helyzetek.

Még két mérkőzés lesz a téli szünetig. Nem lesz könnyű egyik mérkőzés sem, kell a győzelem, ami elég komoly nyomás a csapaton. Sajnos egy kis hiba akár végzetes is lehet, hiszen az 1-5. csapatok (tabella) gyakorlatilag egymás sarkát taposva törnek a dobogó legteteje felé. Elenyésző a különbség, még bőven cserélődhetnek a helyezések, azonos pont esetén a gólkülönbség is lényegessé válik.

Bízunk abban, hogy a Miskolc jól veszi az akadályokat és a csoport első helyén vonulnak pihenőre!

Ehhez a következő lépés Füzesabony legyőzése lesz 2018.11.29.-én a Herman Gimi Sportcsarnokában 18:00-tól. Amennyiben a srácok helyreteszik a befejezéseket, akkor nem lehet gond a mérkőzésen.